MAGYARORSZÁGI RAJI BUDO ISKOLA - RYU AIKIDO JODO IAIDO Tenjinchi Dojo - Budapest
aikido - jodo - iaido
english version

 

Rövid mese aikidokák számára
azaz - O-Sensei felismeri az övéit

Malcolm Tiki Shewan

Himbude Louis egy este békésen elaludt, mint egyébkor, de szokásától eltérôen egy nagyon élénk és hosszú álmot látott az Ame no Tori Fune Undoval kapcsolatban. Reggel nem ébredt fel. Álmában érte a halál, csendben, fájdalommentesen. Igazán csak akkor értette ezt meg, amikor egy nemes gyülekezet elôtt találta magát, pedig a napokban egy sem volt betervezve. Csak ekkor fogta fel igazán, mert a gyülekezet az Aikido legillusztrisabb nemzeti és nemzetközi alakjaiból állt, akik mind elôtte hunytak el, sôt nem egynek a temetésén még beszédet is mondott.

Megértette hát, hogy ô nincs többé, s hirtelen az a kérdés merült fel benne, vajon az ô emlékére ki mondja el a búcsúbeszédet. Remélte, nem az elnök lesz, mert nem igazán kedvelte sem ôt, sem a strómenjét. Talán a Mester, és azon vette észre magát, hogy elképzeli azoknak az arcát, akik soha nem tudnák elviselni, amint végighallgatják poszthumusz dicséretét magától a Mestertôl. De, mire jó már mindez.

Inkább a jelenlévôk felé fordította figyelmét, akik közül sokkal személyesen is találkozott életében. Voltak ott pionírok a kezdetekbôl, akik mindig is megtagadták a továbbfejlesztést, és ragaszkodtak az eredeti formához. Személy szerint sajnálta ôket, jóllehet sokszor elkeseredett az elhivatottságukon, hogy az eredeti és igazi Aikido képviselôinek tartották magukat. Tiszteletreméltó koruk dacára, jó néhányszor kedvet érzett arra, hogy feltörölje velük a tatamit.

Számos Sempaija is ott volt, okkal. Felismerte köztük azt, aki párszor megszívatta, pedig akkor még csak kezdô volt, vagy azt, aki rendszeresen betartott neki és általában rossz szellemben dolgozott, felismert egy másikat is, aki leszavazta az 5. danjának odaítélését, amiben pedig biztos volt, hiszen a Mester elhívta. S különben is, akkor már több mint 30 éve edzett?!

Ott volt az elsô oktatója is, akit faképnél hagyott, amikor úgy ítélte, hogy technikailag túllépett rajta. Egyike azon pioníroknak, akik sohasem értették meg igazán, mi is az Aikido. Voltak ott régi haverjai, akikkel jó pár olyan elbizakodott kezdôt megdolgoztak, akik nem fogták fel ennek a harcmuvészetnek a lényegét. Egyébként sikerül-e nekik valaha? Néhányan barátságosan odaintettek neki, mire ô visszakacsintott.

Voltak ott Mesterek a Hombuból, akikkel találkozott edzôtáborokon, vagy egyszeruen csak filmen látta ôket. Egyszóval, egy szép és elôkelô gyülekezet, bár észrevette, hogy O-Sensei, és még néhány nagy Mester nem volt jelen. De gondolatait félbeszakította egy hang, akinek tulajdonosa szemmel láthatóan elnökölte a gyülekezetet, viszont számára teljesen ismeretlen volt. Így szólt:

-- "Halála hírére azért hívtam össze a jelenlevôket, akik közül sokat személyesen is ismer, mert így volt elrendelve. Arra jutottunk, még némi tanácskozás után is teljes egyetértésben, hogy az Ön érdemeit nem ismerték el kellôképpen odaát. Mivel itt semmi igazságtalanság nem történhet, úgy illendô, hogy az öröklétben megkapja az Önt megilletô helyet. Elôljárói, akiknek gondolom, nem kérdôjelezi meg a kiválóságát, egyhangúan odaítélték Önnek a 9. dant, és a földön annyira vágyott Shihan rangot. Valaki mindjárt a gondjaiba veszi, hogy megmutassa a helyét és a dolgát."

Ezzel mind felálltak és kedvesen megtapsolták. Ha nem lett volna már halott, örömében sírva fakad. Végre ... elismerték. Mintha mind gratulálni készülnének: a régiek, a Sempaiok, az oktatója, az Aikikai-beli mesterek, de egyszercsak, mint egy varázsütésre, mind eltunnek, és helyükön egy kicsi szárnyas lény jelenik meg, aki elôtte repdesve szólítja meg:

-- "Mester, ha szíveskedne követni."

Mester! Ez a bájos kis lény Mesternek szólította. Milyen csodálatos egy hely is ez. Mindenki az ôt megilletô helyre kerül, és együtt lélegzi be a harmóniát. Egy nagyon ízlésesen berendezett és rendkívül tiszta öltözôbe értek. A zuhanyzó márványból volt, a falak teleaggatva ideogrammákkal és más japán festményekkel, egy alacsony asztalkán egyéb apró figyelmességek között, az elôírásoknak megfelelôen elrendezve egy virágcsokor. Odébb egy fehér padon edzôruhák gondosan elhelyezve: egy makulátlan fehérségu keikogi, egy fehér hakama és egy pár rendkívül jó minôségu zori. A kis szárnyas lény, aki egy pillanatra sem hagyta el, megszólította:

-- "Mester, a tanítványai már várják a dojoban."

A hely varázsától elragadtatva, és új helyzetének tudatában, eddig fel sem figyelt a nyilvánvalóan a szomszéd helyiségben szorgalmasan gyakorló, de egyelôre láthatatlan aikidokák kiaiára.

Amikor átöltözött, a szárnyas kis lény bevezette egy szépséges dojoba, ahol egy tucat erôteljes aikidoka gyakorolt elszántan. Belépésekor megmerevedtek egy pillanatra, majd hátrálva a shimozához igyekeztek, ahol dicséretreméltó seizában foglaltak helyet.

Miután kérdô tekintetére kísérôje rábólintott, elôrement a tatamin, -- életében elôször -- elrendezte zoriját, helyet foglalt a kamizánál a tanítványokkal szemben, és néhány percnyi meditációba kezdett, pedig ezt mindig is feleslegesnek találta. Az az igazság, hogy azelôtt kellemetlen és fájdalmas testtartás volt számára a seiza. De, ebben a pillanatban, ezen a helyen, ezen a tatamin, furcsa módon a térdei egyáltalán nem fájtak. Mivel semmi különös nem volt, amin elmeditálhatott volna, arra használta ezeket a perceket, hogy még jobban beleélje magát új helyzetébe. Ô! Shihan! Egyhangú döntés alapján! Bizonyára soha nem volt kétséges a rátermettsége, egyedül kortársainak kicsinyessége és irigykedése a magyarázat arra, hogy nem ismerték el még életében.

A meghajlás után arra sem volt ideje, hogy végiggondolja az edzés menetét, a kis szárnyas lény máris megkérdezte:

-- "Mester, min akar dolgozni?"
-- "Nem is tudom"
-- válaszolta -- "tachi waza vagy buki waza?"
-- "Válasszon egy technikát, Mester! Melyik a legkedvesebb Önnek?"
-- "Hát ..., mondjuk ..., esetleg az irimi nage."
-- "Milyen támadással, Mester?"
-- "Nem is tudom, ahogy tetszik."
-- "Az, amelyiket Ön óhajtja Mester."
-- "Jó, akkor talán ... shomen uchi."

Alighogy befejezte a mondatot, máris szó szerint rávetette magát az egyik tanítvány egy félelmetes shomennel. Épphogy végre tudta hajtani az irimi naget, de olyan könnyedén tette, hogy az uke szinte belepaszírozódott a tatamiba. Nem emlékezett rá, hogy valaha is végrehajtott volna ennyire tökéletes irimi naget, és olyannyira hatásosat, hogy azt hitte az uke fel sem áll többet, bár az keservesen, de feltápászkodott. Milyen kár, hogy senki nem volt ott, hogy megcsodálhassa. De, mi más várható el ezen a helyen egy Shihantól: a tökéletes mozdulat. Ám máris lódult felé a második támadó, szintén fenyegetôen, egy még erôteljesebb shomennel. Az irimi nage végrehajtása közepette, ha egyáltalán lett volna ideje gondolkodni, azt hitte, hogy itt a vég. Ám az uke elterült, mivel az általa kifejtett energiát megsokszorozódva kapta vissza. Ha elôször fel is merült benne a szerencse gondolata, ez a második eset meggyôzte, hogy a technikája Aiki, hogy ô maga Aiki.

Elkalandozó gondolatait ismét félbeszakította egy támadás, s ô ugyanazzal a könnyedséggel hárította. Utána érkezett a negyedik, ötödik, és a többi tanítvány, s kétség sem merülhetett fel technikájának hatékonyságával kapcsolatban. Egészen addig ment ez így, amíg kedvet nem érzett a változtatásra, egyszeruen csak úgy. Mivel nem tudta megszakítani a vissza-visszatérô tanítványok támadásainak sorát, a szárnyas kis lényhez fordult:

-- "Nem válthatnánk más technikára?"
-- "Már nem kedveli ezt a technikát, Mester?"
-- "Nem errôl van szó, csak..."
-- "Akkor folytassa a mozdulatot, Mester, amit választott."

S ô folytatta. Csodálkozott a tanítványok ellenálló képességén, fôleg támadásaik és eséseik hevességét látva, és szenvedett helyettük is. Ôk azonban felálltak, és újra támadtak. Az irimi nage még mindig ugyanolyan tökéletes volt, hiszen már nem volt mit javítani rajta. Ez így ment még egy darabig, amikor ismét kedve támadt a változtatásra. Megint csak a szárnyas kis lényhez fordult:

-- "Mondja, nem állíthatnánk meg ôket, hogy pihenjenek egy kicsit, és tudjunk váltani?"
-- "Ezt a mozdulatot választotta, Mester, akkor pedig folytatnia kell."
-- "De, még meddig?"
-- "Ez itt az örökkévalóság."
-- "De, hisz' ez maga a Pokol."
-- "Pontosan, ... Mester."

Hungarian Translation: Copyright C 1999, Beáta Varga.

>>> vissza az olvasnivalókhoz

Tenjinchi Dojo
Tenjinchi
EBR International
Aikido
Jodo
Iaido
Judo Newaza
Gyerekcsoport
Órarend
Tanárok
Hírek / Események
Fotók / Videók
Olvasnivaló
Linkek
levelezés